Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Omega II.

2013.09.16

 

 Visszamentek a szobáikba az asztalon friss gyümölcsök voltak aminek Ravsan nagyon megörült. Miközben az édes fehér szőlőt szemezgette

megint eszébe jutottak a tíz évvel ezelőtti dolgok:

 

 Mazari e Sharifot elhagyva a hegyek felé fordult, egy óra alatt a hegyek aljánál volt ez már senki földje volt. Az oroszok már nem járőröztek erre, és a talibán elég messze volt.

Már régebben is megfigyelt itt egy kis falut, ami kedvező helynek látszott.

bázisnak.

A falu egy völgyben feküdt a hegyek között csak egy rossz út vezetett hozzá,és bár nem régen két  napig figyelte az utat a lakosokon kívül soha nem látott más mozgást.

A húsz-harminc kövekből épített ház mintha az előző századokból maradt volna itt.

Egyetlen emeletes épülete volt, ahogy megfigyelte az volt az iskola, meg a mecset is.

A falut hazarok lakták ez a törzs a mongol hódítókkal került ide,az évszázadok során nem nagyon keveredtek senkivel.

Alacsony emberek voltak általában erős felsőtesttel jellegzetes arcvonásokkal.

Nem messze a falutól hegyek között már régebben talált egy barlangot most oda igyekezet.

Tudta, hogy kocsival is be tud menni a barlangba eddigi látogatásai során sosem látott emberi nyomokat erre ezért úgy gondolta itt a biztonságba lesznek a felszerelései.

A barlanghoz érve a kocsival a legtávolabbi sarokba hajtott. Kövekből egy falat hordott a kocsi mögé így azt kívülről nem lehetett látni

Úgy döntött itt éjszakázik. Először is  átöltözött. A többzsebes katona nadrág maradt, de a zubbony helyett egy gyapjú inget vett magára a fejére kis turbánt tekert, miután már egy hete nem borotválkozott elég borostás  is volt..

Egy AK géppisztolyt vett magához a tartalék tárakat a nadrágzsebeibe tette az övében beletűzte a harci kését.

Kiült a barlang elé és kis tüzet rakott, arra járt volna valaki egy helybelit látott volna a kis tűz mellett.

De nem járt arra senki megmelegített egy konzervet megette és lefeküdt aludni.

Hiába takarta be magát a hajnali hideg felébresztette.

Meggyújtotta a tüzet és főzött egy teát evett valamit összepakolta a hátizsákját és gyalog indult tovább. Darain Szuf felé így hívták a falut, amit kinézett magának.

Nem sietett lassan kényelmesen gyalogolt, mikor közel ért a faluhoz a géppisztolyt a háta mögé akasztotta.

Már dél is elmúlt mire a faluba ért tudta, hogy már régen észrevették, de senki nem állította meg.

A falu közepén, ahogy ezt már előzőleg is megfigyelte, kis teázó volt  néhány idős ember üldögélt a teája mellett.

Szalem Alejkum !

Köszönt üzbégül, bár a hazarok a darit egy tadzsik perzsa keveréket beszélnek, de ezen a vidéken kicsit értik az üzbéget is.

Alejkum Szalem idegen iszol velünk egy teát?

Elfogadom válaszolta és leült.

Csendben itták a teájukat, tudta ő nem kezdheti a beszélgetést.

Az egyik öreg megszólalt üzbég vagy fiam?

Igen ake válaszolt tisztelettudóan errefelé ez volt az idősek megszólítása.

Katona vagy?

Inkább csak voltam.

Az oroszoknál?

Igen.

Megszöktél?

Inkább elegem lett az öldöklésből, a gyávák szöknek, én csak otthagytam őket.

Az öreg eddig üzbégül beszélt érthetően bár erős akcentussal, most átváltott az általuk használt  darira,és  olyan gyorsan beszélt, hogy csak néhány szót értett belőle.

Hogy hívnak fiam?

Ravsan válaszolta.

Én Manszur vagyok ők a barátaim Hajretin és Gejrat.

Megtiszteltetés veletek ülni.

Hívő vagy Ravsan?

Allahot követem Manszur ake.

Nehéz lehetett az oroszok között.

Nehéz egy hívőnek az idegenek között ake.

Van családod?

Árva vagyok a szüleim gyerekkoromban meghaltak.

Saját családra gondoltam.

Az nincs egyedül éltem Taskentben.

Mik a szándékaid?

Nem igazán tudom, már két napja gyalogolok, talán csatlakozom Dosztum parancsnokhoz.

Megint darira váltottak.

Az nem sok változást hozna ott is csak katona lennél,nem így van kérdezte Manszur?

Talán igazad van válaszolta Ravsan.

Most gyere, velem elviszlek, a házamba ott pihenhetsz, este megjönnek, a férfiak megbeszéljük, mi legyen veled.

Manszur felállt és elindult követte az öreget a nem messze lévő házig, kívülről alig látszott, de a háznak kis belső udvara volt és onnan több helység nyílt.

Manszur bekiabált a házba ezt értette azt mondta vendéget hoztam, az előszaladó asszonyok elfátyolozták az arcukat bevezették őket az egyik helységbe és teát tettek eléjük

Üdvözöllek, a házamban Ravsan  az udvaron találsz, vizet megmoshatod, a kezed harapunk néhány falatot.

Mire visszajött Manszur már a padlóra terített szőnyegen ült, és egy kisebb szőnyegen volt az étel ami nagyon hasonlított a plovra.

Manszur intett a vendég kezdi az evést miután evőeszközt késen kívül nem látott jobb kézzel vett egy kicsit az ételből megette és megdicsérte

Az öreg nevetett éhes embernek könnyű főzni mondta.

 Megették az ételt utána ittak még egy teát majd Manszur átkísérte őt egy másik helységbe ahol már várta egy földre terített matrac és takaró, most pihenj ez a gyerekek helye, de most nem fognak zavarni. Gyorsan elaludt benne, volt még a tegnapi nap fáradtsága a mai gyaloglás, na meg a jó ebéd.

Talán három órát alhatott, felébredt és hallgatta kinti zajokat próbálta megérteni mit mondanak, de csak részleteket értett a nők beszélgetéséből
Nem akart felkelni, nem akarta megzavarni a ház rendjét.
Gondolkozott a helyzetén, egyenlőre befogadták, de tudta ez csak a hegyi emberek udvariassága a fáradt vándorral.
Észrevette a sarokban a fegyverét és a hátizsákját.
Manszur lépett be a helységbe.
Kelj fel fiam megjöttek a férfiak.
Rendben felkelt és a csomagja felé indult.
Azt hagyd, itt senki nem fogja bántani, de oda nem jöhetsz fegyverrel.
Gyere utánam!
Kifelé indult a házból Ravsan követte.
A hegy felé indultak,Manszur ment elől látszott nem akar beszélni vele.
Értette miről van szó az öreg a férfiak döntésére vár.
Vagy tizenöt percet szó nélkül gyalogoltak fölfelé, hirtelen az ösvénynek vége lett és egy másik völgybe jutottak.
A völgyben lovak legeltek jó sok volt belőlük egy nagy fészerszerű épület előtt férfiak ültek.
Az egyik feléjük indult
Jő estét ake hát ez a dzsigit a vendégünk?
Igen ő az Ravsannak hívják
Ülj le közénk Ravsan!
Remélem  te is velünk maradsz ake  ,
Ahogy akarod fiam  válaszolt Manszur.
Beszlán Durani  vagyok mutatkozott be a férfi Manszur ake legidősebb fia.
Alacsonyabb volt nála, de látszott, hogy erős magabiztos férfi arcát szakáll borította kis turbánt viselt ő is.
Ravsan  Dzsurajev nyújtott kezet ő is.
Leültek a tűz mellé teával kínálták, míg a teát itták a többi férfi kíváncsian figyelte őt.
Tehát katona voltál és eleged lett belőle kérdezte Beszlán üzbégül beszélt, de sokkal jobban, mint az apja
Úgy valahogy!
És milyen rangod volt?
Kiképző őrmester.
Őrmester akkor nem sorkatona voltál?
Nem hivatásos katona voltam már tíz éve a hadseregbe szolgáltam.
Aztán mire képezted a katonákat?
Főleg közelharcra, önvédelemre.
Beszlán figyelmesen végigmérte erős embernek látszol mondta.
Mindenkinél van erősebb válaszolt Ravsan
Mégis miért hagytad ott a sereget?
Mert elegem lett belőle, nem akartam itt harcolni, de nem engedtek haza menni. Itt mi nem győzhetünk csak értelmetlenül gyilkolódtunk, már láttam senki nem hívott ide minket és nem is örülnek nekünk.
A szökésért főbe lőnének nem?
Talán csak büntető századba raknának úgy tíz évre.
Talán:
 És most mik a terveid?
Még nem tudom, talán keresek egy falut ahol üzbégek, vagy tadzsikok laknak anyám tadzsik volt  esetleg befogadnának.
Talán, de a közelben nincs is ilyen falu azt tudod?
Nem! Tudod igazán nem terveztem előre most volt egy alkalom felderítésbe küldtek minket és a százados este jól berúgott, én meg éjjel leléptem.
Család gyerekek?
Manszur akának már mondtam árva vagyok és nőtlen.
Hány éves vagy?
35 válaszolta Abdullah
Már nem vagy fiatal nevetett Beszlán, ha köztünk élnél már legalább három gyereked lenne,a többiek is nevettek, mert az egyik férfi fordította a beszélgetést.
Eszel velünk Ravsan?
Ha meghívtok, örömmel elfogadom
Vendégünk vagy mondta Beszlán.
Ravsan  megnyugodott a helyi szokások szerint a vendég szent és sérthetetlen és gyakorlatilag addig marad, ameddig akar.                     
A terveinek ez a kis falu egyelőre megfelelt nem volt igazán messze a támaszponttól, de mégis szabad területen volt.
A férfiak saslikot sütöttek, ami nagyon jól sikerült mindenki jó étvággyal evett közben beszélgettek, nem sokat értett belőle a kevés ismerős szóból nem tudta kikövetkeztetni miről beszélnek.
Beszlán szólalt meg
Ravsan bár igaz nem kérdezősködtél, ami nem is vallana egy komoly férfira, mégis szólnék néhány szót a mi családunkról, ami tulajdonképpen a falut jelenti, hiszen itt mindenki valamilyen szinten rokonunk.
Apám Manszur Durani a falu és a közösség jelenlegi vezetője.
Mi a Duranik  híres régi hazar  család vagyunk évszázadok óta ezen a területen élünk, bár folyamatosan próbálnak elüldözni minket.
Már száz éve áttértünk a szunita hitre, de ez sem segített, a pastuk idegennek tartanak minket.
Talán a tadzsikokkal vagyunk a legjobb viszonyban, hiszen a dari  amit beszélünk kicsit  hasonlít a tadzsikra.
 Hagyományosan lótenyésztéssel foglalkoztunk, és foglalkozunk ma is, bátran mondhatom a lovaink az egész keleten híresek.
A hazarok állítólag a mongolok maradékai talán ezért értünk ilyen jól a lovakhoz.
Amíg nem volt háború adtunk el lovakat Pakisztánba és még többet az emirátusokba.
Most sajnos nem jönnek a kereskedők, és óvni, védeni kell a lovakat mindenkitől.
Ezért tartjuk őket a hegyi legelőkőn távol a falutól és csak ritkán hozzuk le őket.
 Most két három napig itt leszünk, feltöltjük a készleteinket és vissza megyünk a hegyek közé.
Megbeszéltük a többiekkel, ha akarsz, velünk jöhetsz, mindig szükségünk lehet egy erős tapasztalt férfira.
Köszönöm Beszlán azt hiszem veletek tartok.
Az jó én  személyesen is örülök neki.
Köszönöm a bizalmadat.
Már teljesen besötétedett, az egyik férfi felkiáltott mondanék egy rubiát  Omar Khajamtól:
Vörösbort még és édes szád ízét!
Ne félj, fiam, mert mindez semmiség,
s netán, ha kárhozat jár érte, úgy
a mennybe nem jutott be senki még.
Perzsául mondta a verset a férfi, ahogy a költő írta, de mindenki értette, mert évszázadok óta szájról szájra terjedtek a négysorosok vagy, ahogy ők hívták rubiák.
 Ő is értette a verset,de nem akart dicsekedni perzsa tudásával..
 Megegyeztek, hogy már sötét van, és Allah nem látja őket ,egy nagy üvegben  kellemes de,erős vörösbort adtak körbe,mindenki ivott de azért mértékkel.
A férfiak nagy része szedelőzködött ők a faluban töltötték az éjszakát. Beszlán megkérdezte itt maradna szívesebben vagy visszamegy a faluba aludni, Ravsan  érezte mit várnak tőle így azt válaszolta inkább maradna, de bemenne a zsákjáért, meg a fegyveréért.
Beszlán nevetett tudod erre a válaszra számítottunk és már kihozattuk őket
Öt-hat férfi maradt a tűz körül a többiek bementek a faluba.
Megbeszélték, hogy ketten őrködnek a többi alszik, és két-három óránként váltják egymást.
Ravsan  a szavaló férfival került egy párban kiderült jól beszél tadzsikul, így jól el tudtak beszélgetni.
Pardalinak hívták a férfit és körülbelül egyidős volt vele, három gyereke volt, akik a feleségével, és annak szüleivel a faluban éltek.
Tudod régen nem kellett vigyázni a lovakra, de ma már semmi nincs biztonságban mondta Pardali.
Azért nem lakunk a faluban, mert a hadurak Dosztum vagy Rabbani besorozna minket.
Semmit nem tarthatunk ott, mert elrabolják a készleteinket elrejtettük, de a lovakat nem lehet elrejteni.
És a szomszéd falvakban ugyanez a helyzet?
Hasonló, de azok nem tartanak, lovat ők mákot termelnek leginkább, de az ópiumot még jobban el kell rejteni.
 Az mindenkinek kell nem egy falut lemészároltak már érte, még az oroszok is nézett vizsgálódva rá Pardali.
Oroszok kérdezett vissza Abdullah igen, mit gondolsz, nekik nem kell?
Nem tudtam róla igaz hallottam, de azt hittem csak mese.
Mert nem a közkatonák csinálják ez a tisztek üzlete.
Ópiumért fegyvert is vehetsz tőlük, már mi is vettünk nem egyszer.
Ti is termeltek?
 Természetesen fent a legelőknél.
Tudod a pénz az afgani csak papír nem ér semmit, dollár errefelé nem sok van,a rubel csak Shariffban jó valamire, amiért mindent mindenhol megkapsz az az ópium.
Pardali mellett egy ócska talán még második világháborús puska feküdt, rámutatott és megkérdezte ilyen fegyvereitek vannak?
Van néhány kalasnyikovunk is de tudod a fegyver drága és a falunk nem túl gazdag ,főleg most amikor csak etetjük a lovakat ,de eladni nem tudjuk.                                     
Megjött a váltás.
Menjünk aludni mondta Pardali így is elég sokat beszéltem.
Talán nem kéne ezt Beszlánnak elmondanod.
Semmi baj nyugtatta meg, nem vagyok egy szószátyár.
Azt észrevettem te alig beszéltél valamit.
A fészerben aludtak a kikészített fekvőhelyeken..
Napfelkeltekkor mindenki felkelt, megmosdottak és elvégezték a reggeli imát.
Utána nekiláttak teát főzni.
Mire a reggelivel, ami a tegnapi vacsora maradéka volt végeztek, megérkeztek a többiek.
Összepakoltak készültek az útra Ravsan aggódni kezdett mikor lovakat kezdtek nyergelni.
Igazság szerint most látott először lovat közelről,Beszlán észrevette a határozatlanságát és megkérdezte nem lovagoltál még igaz?
Hát nem most látok először lovat ilyen közelről.
Ne izgulj, nyugodt lovat adunk bele fogsz jönni!
Rendben megpróbálom.
Beszlán odavezetett egy lovat szép volt és valóban nyugodtnak tűnt, megmutatta, hogy kell felnyergelni és mikor hátára vette a zsákját meg a fegyverét segített neki felszállni.
A többiek mosolyogva figyelték.
Elindultak ketten hárman a lovakat hajtották, bár azok mintha tudták volna hová mennek mentek szinte irányítás nélkül.
Ezen a területen nincsenek magas hegyek, így elég hamar felértek a hágóra körülnézett a kopár sziklák között mikor észrevette a völgyet.
Út nem vezetett hozzá csak ösvény, Beszlán lemutatott oda megyünk az a mi legelő területünk.
Meglepetéssel tapasztalta, hogy elég jól megy a lovaglás, nem ült olyan biztosan a nyeregbe, mint a többiek,de legalább nem esett le
Igaz lassan mentek a lovak mikor meglátták a völgyet önállósították magukat és vágtatva mentek le az ösvényen.
Beszlán nevetett rajtuk érzik, az otthonukat sietnek.
A völgyben is volt egy fészer csak talán nagyobb, mint ahol tegnap éjszakáztak.
Három-négy hatalmas pásztorkutya rohant feléjük és boldog ugatással kisérték őket a völgyig
 
Leugráltak a lovakról Beszlán szólt neki te lassan szállj, le bemutatlak a kutyáknak, odahívta a kutyákat mondott nekik valamit a kutyák lassan odajöttek megszaglászták és arrébb sétáltak.                                                   
Elég veszélyesek az idegenekre mondta Beszlán ,de most már ismernek nem fognak bántani,de ne etesd őket, mert mindegyiknek van gazdája és csak attól fogadhat el kaját
A völgyben volt egy csomó birka meg néhány kecske is. Két fészer volt a területen a nagyobb az állatoké volt, ha nagyon hideg volt ide hajtották be az állatokat.
A másik fészernek látszó épület közelebbről nézve egy elég jól berendezett ház volt gerenda falakkal.
A házban belépve egy nagyhelységbe találta magát itt volt a konyha és  itt is étkeztek a padlót  nagy szőnyeg borította és több ülőpárna volt rajta
Beszlán a konyhából nyíló egyik helységbe vezette, itt fogsz lakni mondta még hárman laknak itt meg kell szokni nevetett, mert jobb nincs!
Volt rosszabb is nevetet ő is!
 Már két hónapja lakott a völgyben ő nem járt le a faluban a többiekkel, hiszen nem volt kihez.
 Miután ő itt maradt két nőtlen fiatalember is vele maradt így a lovakat sem kellett lehajtani.
A férfiak megbíztak benne jó fegyvere is volt meg tudta magát és az állatokat védeni.
 A falu igazán nem volt messze lóval sietve fél óra alatt ide lehetett érni. A faluba is és náluk is volt egy rakéta pisztoly, amivel a veszélyt tudták egymás számára jelezni.
Szerencsére az elmúlt két hónap alatt erre egyszer sem volt szükség.
      Ő viszont megtanult lovagolni a nyugodt kanca, amit adtak neki továbbra is az övé volt, de már biztonságosan, sőt kényelmesen érezte magát rajta Öreganyámnak hívta a többiek nevettek rajta, mikor megtudták, hogy hívja elmagyarázta neki, hogy azért hívja így mert nyugodt és megbízható akár egy nagymama.
Ezen sokat nevettek, de végül is egyetértettek vele.
Két hónap alatt kinőtt a szakálla már elég sokat értett a dari nyelvből már egész jól tudott beszélni a többiekkel, és külsőleg már nem különbözött tőlük.
Sokat lovagolt a környéken, ami néhány zöld foltot eltekintve csupa szikla és kő volt, a hegyek mészkőhegyek voltak a vizek a felszínről a hegy belsejében évezredek alatt kialakult barlangrendszerekbe jutottak. A barlangrendszereknek a helyi lakosok is csak egy részét ismerték.
    Az ő völgyükbe is egy kis patak csörgedezett, ami a legnagyobb melegben sem száradt ki.
Beszlán szerint ez mát több mint száz éve így van. Ezért is olyan értékes ez a kis völgy a falunak.                             
Lovaglásai során gyakran találkozott a környékbeliekkel ilyenkor kötelező a beszélgetés és egy közös tea elfogyasztása.
Ez mindig jó alkalom volt számára, hogy információkat szerezzen.
Ezek az információk csak megerősítették, eddigi véleményét.
 Itt a hegyek között senkit nem érdekel a háború, egészen addig, amíg nem találkozik vele.
Ha támadás éri a falut, ha tudnak, védekeznek, ha nem elbújnak.
Sajnos a támadások egyre gyakoribbak voltak az úgynevezett Északi hadsereg katonái az oroszok szövetségesei rendszeresen kirabolták a falvakat élelemért és ópiumért.
Többször hallotta, hogy az oroszok is bemennek a falvakba, de őket csak az ópium és az arany érdekli.
Az ittenieket nem érdekli, milyen kormány van Kabulban, mert itt a kormánynak nincs hatalma. A törzsi vezetők döntenek mindenről.
A talibán messze van erre ritkán találkozni velük.
Az oroszokat egyértelműen idegeneknek és ellenségeknek tartják.
Általában kéthetente ellovagolt a barlangba láthatóan nem járt ott senki
a felszerelése mindig érintetlen volt.
Ilyenkor jelentett a tábornoknak Mazari Sharifba.
Lovaglásai során gyakran figyelt meg a sziklák között kisebb megművelt földterületeket is, ezeket csak kis ösvényeken lehetett megközelíteni és igyekeztek elrejteni őket, bokrokkal vagy kövekkel a kíváncsi szemek elől. Itt mákot termeltek.
Ezek a kis földdarabok családok tulajdonában voltak, és a nők és a nagyobb gyerekek hordták a vizet a növények öntözésre.
Látszott, hogy az ópium termelése fontos a hegyi törzseknek.
 A világ híreiről rádión értesültek, most örültek, hogy köztük van, mert ő értette az orosz nyelvű adásokat is. 
 
 
                                                       

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.